Egy migráns naplója

Felcsút, Akadémia, félemelet – drónterem 10telt felsék! Úgyismint kollega! (Bisztos emlékszik: Én is uralkottam egykor. Magamon kivül még egy egész szigeten köszben bünöztem. Nem is rejtőztem. De ez már rég volt.) Ez meg most van! Néztem a vagyónbevalását, maga nem egy Klérus! A hétszázát, anak is a fele az aszonyé. Még egy hentes és mézárosnak is töpp bénze van, mint Felséknek. Pedig az akora paraszt, hogy a buszon is tolyással fizetne. Ez nagyon gász. Adnék néhány tipet. Nem kérek érte pénszt. Főlek nem magától. Csak irom, hogy tugyon. A még épen futó bolondokról. Elöre szólok. Nem szeretem a nyers velőszagot. De köteleségemnek érzem fityelmeztetni: köse fel. A gatyát. Mert ezek árulják a hazát. Közben a töbiekre mongyák, hogy eltereljék. Az a gyanú, hogy a Nép amikór hazával házal, már  csak viszonteladó vagy ha tud róla – ór gazda. Mert kétszer nem lehet ugyanazt a folyót ellopni. Ezt mondta egy görög vámtízt a kikötőben nagyon régen.  Ez ety mafia! Titkós szolgál...

Hétfőn délelőtt, mint oly gyakran, az Erste csatornán a Gefragt – Gejagt című tévés vetélkedőt néztem, elsősorban nyelvgyakorlási céllal. Kérdezz-felelek típusú, nem műveltségi, inkább általános ismereteket igénylő, kieséses rendszerű műsor, nem túl nagy nyereményekkel. Ilyeneket tudtam meg belőle, hogy a kávézaccal jól lehet besárgult vázát tisztítani. Egyszer csak felkaptam a fejem, mert magyar szót hallottam, igaz, nagyon törték: Wenn Viktor Orbán sagt "Szeretettel üdvözöljük!" dann meint er ... ? Ez volt a kérdés 200 Euróért. Nocsak, nézzük a válaszokat! (A) Herzlich Willkommen!  (B) Wir schaffen das!  oder: (C) Flüchtlingen raus!  Akik latinosok voltak, azoknak lefordítom: Amikor Orbán Viktor azt mondja „Szeretettel üdvözöljük”, mit ért alatta?  (A) Szeretettel üdvözöljük!  (B) Megcsináltuk!  (C) Menekültek, kifelé! Bevallom, nem tudtam a helyes választ. Fogalmam sincs, mit érthet alatta, elvégre ne azt figyeljük, amit mond, hanem amit tes...

El kell áruljak egy „műhelytitkot”. Ha nem jön közbe semmi, akkor úgy körülbelül 8-10 hétre előre megvan, melyik héten milyen témát szeretnék ezen a hasábon feszegetni, no persze frissen, aktuálisan. Hol komolyabban, hol könnyedebben, lesz még szó menekültekről, a szomszédokról, az itteni pénzügyekről éppúgy, mint az otthoniakról. Két hét múlva például egy laza élménybeszámolót tervezek az itteni „busójárásról”, a Goaßhenkerről. De ki tudja, mi lesz belőle? E héten az itteni sörök széles kínálatát, mint helyi jellegzetességet szerettem volna bemutatni, mert bár szinte minden falunak megvan a saját főzete, hiába a német tisztasági törvények (ez a kifejezés mindig furcsa asszociációkat indít el a fejemben), szóval hiába a sörtörvény, azért sikerült kifognom egy-két vízhajtót is a palettáról. Aztán a múlt heti sajtóhíreknek köszönhetően mégsem bajor sörrel fogunk koccanni. Négy-öt magyar lapot is követek online, s mindig szembejön valami vérlázító hülyeség. Ha Nyilas Misi olvasná fel...

Mostanában Columbo-t nézek esténként, németül. Mivel még nem tudok ezen a nyelven, a történeten kívül másra is tudok fókuszálni. Feltűnt, milyen mázlista ez a karakter, mindig pont a gyilkossal kezd el elsőként beszélgetni. (Poirot ugyanez belgában: elég, ha felszáll egy expresszre, és szembejön a munka.) Így én is tudnék nyomozni. A tehetség, a szorgalom és a kitartó munka édeskevés, ha nincs hozzá szerencse. Ami tulajdonképpen nem más, mint indokolatlan és indokolhatatlan, meg nem érdemelt előny. Az emberek ezért szeretik. Pedig Fortuna istennő egyrészt vak, másrészt, mint Zeusz alakváltó, továbbá legtöbbször igencsak szűkmarkú. Voltak idők, amikor már az is szerencsének számított, hogy nem kaptad el a flekktífuszt, és a háború végéig lapátolhattál egy munkatáborban. Vagy ha nem kaptak el a határon. De szerencsére konszolidálódott a helyzet, alig kicsivel később már az számított szerencsésnek, aki Wartburgot nyert a nyereménybetétkönyvvel. Nevessenek ki, én nem kísértem külön a ...