Ugrás a fő tartalomra

Mellékpropaganda

 - Kétszázkettő... kétszázhárom... kétszáznégy... kétszázöt! - számolta félhangosan lépteit Bretschneider detektív, ahogy a trafiktól az iskola kapujáig gyalogolt. - Ez bizony nincs meg kétszáz méter.
Nem kellett hozzá mérőszalag, pontosan tudta a töpszli besúgó, hogy egy-egy öles lépte sem haladja meg a 60 centimétert, így tehát a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) egészen biztosan a törvényileg előírt távolságon belül helyezkedett el.
Itt az ideje eljárni.
Kellett már a sikerélmény, mert csuda rossz hete volt. A homoszexualitás népszerűsítésén kellett volna rajtakapnia bárkit, hogy a napi kvótája meglegyen.
Amióta a rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt áttért a teljesítményalapú díjazásra, Bretschneidernek egy új kamáslira sem tellett. Amíg más volt az ellenség, még csak-csak sikerült begyűjtenie egy-egy migránssimogatót, oltásellenest vagy libernyákot, de sajnos már az egész városban ismerték, így mindenki lakatot tett a szájára, ha meglátta őt közeledni. Vagy maximum az időjárásról beszélgettek egymás közt.
Így aztán a szigorú vallásos környezetben felnőtt titkosrendőr egész nap szivárványszín zászlók, esernyők után kajtatott, s mivel nem volt valami éles elme, konkrét utasítás híján azt sem tudta igazán eldönteni, hogy mi számít valójában a homoszexualitás népszerűsítésének. Szégyellte is volna tulajdonképpen, ha pont ő akad ilyesmire - prűd volt a végtelenségig, sőt, ha mélyen a lelkébe nézett, a melegségről nem tudott hideg fejjel gondolkodni.
A mosdatlan szájú Palivec vendéglőst ugyan rajtakapta egyszer, amikor azt kiabálta a söntésben, hogy "Felőlem nyugodtan bekaphatják!", ami tekintve, hogy a kocsma közönsége csupa férfiakból állott, mindenképpen kimerítette a homoszexualitás népszerűsítése szabálysértés tényállását.
Ámde mire elővette volna a tintaceruzáját, hogy jó szokásához híven a kézelőjére feljegyezze az elkövetés tényét és az elkövető nevét, Palivec rámutatott a falon egy hatósági igazolásra a népegészségügytől, mely szerint melegétel-felszolgálási engedély birtokában ő törvényesen kínálhatja kolbászát étkezési célú felhasználásra.
A hét többi részében Brestchneider a nyilvános vizeldéket járta és a muskátlis kaspók mögül pipiskedve kukucskált a piszoárok irányába, amíg egy szabadnapos hentes jól el nem agyabugyálta. Arra se volt ideje, hogy gallérját kifelé fordítsa és megmutassa titkosrendőri jelvényét.
Pont annyira volt bátor, mint okos, így aztán újabb préda után nézett. A törvény szerint a homoszexuális tartalmat kínáló sajtótermékeket egyházi és oktatási intézményektől kétszáz méternél távolabb, átlátszatlan csomagolásban szabad csak árusítani.
Nyakába vette hát a várost és minden újságospavilontól elgyalogolt a legközelebbi templomig vagy iskoláig. Térdig lejárta már a lábát, de sehol nem talált egyetlen szabályszegőt sem, de most, most végre hurokba akadt valaki.
Lihegve szaladt vissza a dohány-, alkohol- és újságárus (továbbá lottózó) trafikig, abban a reményben, hogy itt végre talál majd olyan valamit, ami a homoszexualitást népszerűsíti, nem szivárványos pónis és nincs becsomagolva.
Hiszen maga az üzlet is fekete fóliába volt borítva és 18 éven aluli nem léphette át a küszöbét. Amikor ezt a rendszert bevezették, Bretschneider sok koravénnek tűnő 16 éves fiatalt felbérelt annak idején, hogy lépre csalja a trafikosokat. De ezzel is pórul járt, mert a trafikosok szinte mind a kormány kegyelméből kapták jószolgálataikért cserébe a koncessziójukat, azt egy ilyen mezei,  álnok kis besúgó nem veszélyeztethette.
Most majd bosszút áll azért is!
Belépett az üzlethelyiségbe, ahol többen vártak már a sorukra, ki az üveges Zlatý Bažantra, ki a Národní politikára, ki a totószelvényét lobogtatta - sőt trafik lévén olyan is akadt, aki a napi igényét fedező dohányárut szerette volna beszerezni.
A kiszolgálás gyors volt és precíz, a sor nem torlódott, pedig félpercenként nyílt újra és újra az ajtó. A pult mögött egy tiroli bőrnadrágot és stüszikalapot viselő, szikár hatvanas hölgy szolgált ki katonás ritmusban, olyan szigorú arccal, hogy a Greenpeace  alkalmassági vizsga nélkül felvette volna feminista tagozatába.
Mire Bretschneider detektív került sorra, addigra alaposan körülnézett.
- Nem látok itt sehol becsomagolt sajtóterméket.
- Uram, mi nem árulunk buzimagazint, ha ennyire viszket, vannak erre specializálódott szaküzletek a Konopišten - mondta őrmesteri hangerőn az eladó, Bretschneider pedig lesütött szemmel kikövetkeztette a mögötte állók szuszogásából, hogy azok alig bírják visszatartani a nevetést.
De ők is ismerték, hogy mennyire sunyi és kegyetlen, s mégis ő a hatóság, így senki sem mert felkacagni.
- Akkor legyen szíves adjon egy Sportfogadást. Látom, nemsokára a magyarok játszanak az albánokkal. Megteszem a magyar válogatottat 50 koronával.
... ez már túl sok volt. A trafik befóliázott ablakai beleremegtek a felszabadult röhögésbe.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...

Kossuth Lajos kalapjárat

1. Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja, ki számít manapság forró tavaszra? Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát? Ezért egy költő se venne elő pennát, de róla még csak laptopján se csetel, ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel. Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök, Family Frost jön vagy maga az ördög? 2. Távolból felzeng tán valami dallam, túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam. Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája, szöges deszkát teszek ablakom alája, a kerítésbe árad minden feszültségem, ezek le ne tapossák gyér veteményem! De orrom megérzi, amit a szem se lát, hamubasült Fornetti csábító illatát. 3. A kapuba kiállok, szemem se rebben, a polgármester talpig népképviseletben jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan izgatott emberek közelednek ottan. „Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor? Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!” Az asszony is eldobta nyitókapáját, sóhajtva simított nejlonotthonkáján. 4. És jött a férfi, ki soha el nem fárad: „Hé paraszt, mondd, mes...

O, Fortuna

 A Nap éppen delelőn s nyár közepe lévén egyetlen sugara sem hatolt be a Fortuna Büfébe, nem minha egyébként a teliüveg portálokon bármikor, bármilyen szögben is könnyen átjutott volna. A félkör alakú épület mérnöke nem így tervezte, a déli tájolással pont azt szerette volna elérni, amit a felragasztott Coca-Colás matricák és az évek alatt az üvegre rakódott kosz sikeresen megakadályozott. A helyiségben a tucatnyi asztal felett így olyan homály uralkodott, mintha még mindig lehetne odabenn dohányozni és tele lenne füstölve. Persze ki is füstölte volna, a kocsmában egyetlen vendég tartózkodott, aki a zenegépre támaszkodva állt a sarokban, lábánál egy Szöul ’88 feliratú löttyedt sporttáskával és ugyanazt az egyetlen számot hallgatta a monitornak támaszkodva újra és újra, szájával némán követve a szöveget, az instrumentális részeknél mozdult meg olykor kicsit a csípője. Csak ha elfogyott az érméje, járult a pulthoz és kért újabb néhány ötvenkoronást meg egy deci rumot. – Ilyen italt...