Ugrás a fő tartalomra

Grand Tokaj

- Hogyhogy benézett ma is, Bretschneider úr - ámult el őszintén Švejk, amikor a WC-ről visszatérve a pult sarkánál enerváltan kókadozó titkosrendőrt megpillantotta. A térde után a prosztatája sem volt már az igazi, s amikor kiment a toalettre, ahová a reumás is gyalog jár, még teljesen üres volt a Kehely Vendéglő.
A spion viszont már teljesen tele.
- Hát nem ma van a vadászati kiállítás megnyitója? Kígyók kígyóznak, s ott sok minden érdekes elhangzik, amit felhasználhat ön ellenük.
- Bederende... Berelende... Berendeltek reggel. De aztán engem sem egende... Egnede... Elküldtek onnan. Még féknyú-fénké... Fotózni se lehtet.
- Hát igen. Ami a vadászkiállításmegnyitón elhangzik, az a vadászkiállításmegnyitón is marad, így rendelte az Úr. Akinek ez nem tetszik, az ne szóljon és hallgasson örökre - sommázta a kretenitás miatt kiszuperált obsitos, és kilöttyintette a maradék megereszkedett langyos korsó pilzenit a mosogatóba. - Bizonyos indián közösségek nem szerették a dagerrotípiát, mert féltek, hogy ellopja a lelküket. Az ortodox muszlimok is kiverik a kamerád a kezedből.
- Azt halota, hogy az állam elata a egyetemnek a Grantojak.. Grand Tokaj borászatot? - provokált Bretschneider az utolsó becherovkaszagú lehelletével.
Svejk várt egy percet, amíg Palivec újra csapolt, belemártotta arcát a friss sörhabba, kortyolt egy mélyet, majd megtörölte száját a zubbonya ujjával.
- Hiába. Ízlést nem lehet vásárolni, uram. A vadászkiállításhoz nem is megy a tokaji. Én inkább valami villányi vagy szekszárdi testes vörösborászatot vennék mellé. Helikopterleszállóval. Ne a lovakat kelljen már szétzavarni a karámban, ha jön a külügyminiszter úr.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...
Megjegyzés küldése
További információk

Kossuth Lajos kalapjárat

1. Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja, ki számít manapság forró tavaszra? Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát? Ezért egy költő se venne elő pennát, de róla még csak laptopján se csetel, ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel. Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök, Family Frost jön vagy maga az ördög? 2. Távolból felzeng tán valami dallam, túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam. Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája, szöges deszkát teszek ablakom alája, a kerítésbe árad minden feszültségem, ezek le ne tapossák gyér veteményem! De orrom megérzi, amit a szem se lát, hamubasült Fornetti csábító illatát. 3. A kapuba kiállok, szemem se rebben, a polgármester talpig népképviseletben jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan izgatott emberek közelednek ottan. „Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor? Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!” Az asszony is eldobta nyitókapáját, sóhajtva simított nejlonotthonkáján. 4. És jött a férfi, ki soha el nem fárad: „Hé paraszt, mondd, mes...
Megjegyzés küldése
További információk

O, Fortuna

 A Nap éppen delelőn s nyár közepe lévén egyetlen sugara sem hatolt be a Fortuna Büfébe, nem minha egyébként a teliüveg portálokon bármikor, bármilyen szögben is könnyen átjutott volna. A félkör alakú épület mérnöke nem így tervezte, a déli tájolással pont azt szerette volna elérni, amit a felragasztott Coca-Colás matricák és az évek alatt az üvegre rakódott kosz sikeresen megakadályozott. A helyiségben a tucatnyi asztal felett így olyan homály uralkodott, mintha még mindig lehetne odabenn dohányozni és tele lenne füstölve. Persze ki is füstölte volna, a kocsmában egyetlen vendég tartózkodott, aki a zenegépre támaszkodva állt a sarokban, lábánál egy Szöul ’88 feliratú löttyedt sporttáskával és ugyanazt az egyetlen számot hallgatta a monitornak támaszkodva újra és újra, szájával némán követve a szöveget, az instrumentális részeknél mozdult meg olykor kicsit a csípője. Csak ha elfogyott az érméje, járult a pulthoz és kért újabb néhány ötvenkoronást meg egy deci rumot. – Ilyen italt...
Megjegyzés küldése
További információk