Bella, ciao

 - Hát elüldözték a „kiscsaládot” - dohogta Müllerné, ahogy a beszáradt kutyapiszkot próbálta kikapirgálni a lábtörlőből.

- Melyik kiscsaládot? - kérdezte Švejk, miközben a térdét kenegette sósborszesszel. - Két kiscsaládot ismerek, az egyik kinn lakik egy füstös tanyán a kladnói kohó mellett, akik a várost járják kiskocsival és minden hasznos vagy haszontalan hulladékot vagy nem hulladékot összegyűjtenek. Nem lehet tudni, hányan is vannak, mert néhány felnőtt mindig épp az aktuális kiszabott büntetését tölti. A másik család meg öltönyben-nyakkendőben járja a várost és szakszervezeti hozzájárulás címén védelmi pénzeket szednek az ipartestületi tagoktól. Egyikért se nagy kár.

- Nem, ez az a család, aminek az egyik tagját Afrikából menekítette ki a terrorelhárítás, a másiknak a seggét meg a honvédség hozta haza Ciprusról. De aztán kiderült, hogy igazából nemzetbiztonsági kockázatot hordoztak.

- És ugyan, ki üldözte el őket?

- A ballibsik, azt írja az újság – morgolódott tovább a házvezetőnő, de nem lehetett tudni, rosszkedvét ki okozta, a kiscsalád, a ballibsik, a sajtó vagy a makacs kutyaszar.

- Az biztos nem lehet könnyű, ha engem vennének célkeresztbe, én sem állnék meg Novoszibirszkig.

- De ezek állítólag a spanyol tengerpartra költöztek, azt mesélik a Lidlben, hogy hatszor fordult a Stratégiai Légiszállítási Képesség.

- Igaz, ami igaz, én se mennék vissza abba a hideg országba, ha egyszer a riviérán is vannak oroszok. Aztán beoltakoztak-e, mielőtt kiköltekeztek?

Müllerné nem válaszolt, minden figyelmével a maradék ürülékre koncentrált.

- Látja, Müllerné - merült gondolataiba Švejk, s monoton mozdulatokkal a lábát masszírozta - ezért nem jó a nagycsalád, akkor se ha kicsi. Nagyon gyorsan megnőnek, ez a gond velük, egyszer csak a saját lábukra állnak, és nem férnek be az egyterűbe. Mert egyik nap még pelenkáktól bűzlik a lépcsőház, másik nap meg már csak paprikáskrumplit ábrázoló képeslapokat tudsz nekik küldözgetni születésnapjukra a világ másik felére. Havonta egyszer jutnak csak az ember eszébe, amikor megkapja a vissza nem térítendő hitelről a számlakivonatot.

Aztán meg az egyik focista akar lenni, a másik egyházat alapít, a harmadik katonának áll, csak hogy az apjuk kedvében járjanak. Szegény gyerek a végén azt se tudja, fiú-e vagy lány. De az apja miatt egyetlen gyereket sem szabad elítélni, mert hiába próbálja a szülő a gyereket a saját képére formálni, előbb-utóbb úgyis a közösség, a saját korcs-csoportja fogja nevelni. Bár sok múlik az alapanyagon, mert nem mindegy, hogy a gyerek még csak egy csiszolatlan gyémánt, vagy már egy faragatlan tuskó.