Ugrás a fő tartalomra

Vörösmárti tér (munkacím)

Avagy Bábel tornyai. (Majd kitalálni, hogy melyik maradjon a végén.) Valami személyessel (nem személyeskedéssel!) kéne kezdeni, ahogy szoktam. Most voltam otthon, s látom ám, hogy néz ki a placc. A tinédzser lányom sose látta még milyen volt a Szentháromság tér, csak képeslapon, s el se tudja képzelni, milyen lesz. De a jogsiját is itt fogja megszerezni, a szűk utcán kerülgetve a tömegével özönlő iskolás gyerekeket, gyalog és biciklin. Szép feladat lesz.
Adatokat keresni olyan sokkal nagyobb építkezésekről, amik sokkal régebben sokkal hamarabb elkészültek. Utánanézni, hány évig épült egyáltalán a mostani főszékesegyház (1735–1774, ebből 10 évig ez az építkezés is állt, pénzhiány miatt).
Láttam, Húsvétkor próbálták feldíszíteni a korlátokat, kicsit szánalmas volt, de főleg hiábavaló az igyekezet. Végül is mi lesz itt, ha kész lesz? Egy Asztrik tematikájú diznilend, étteremmel, hotellel, külön kis szórakoztatónegyed.
Mire végeznek és átadják, ismerve a munka minőségét, kezdhetnek neki a felújításnak.
(Az egész írást direkt vázlatban hagyni, hadd lássák, más szakmában milyen kínos, amikor félkész félmondatokat kell kerülgetni. Csak ez nem olyan balesetveszélyes. Tegyem ezt rögtön az elejére? Á, az olyan szájbarágós, ne nézzük hülyének az olvasót, mármint nem a rózsafüzért: áthallás. Milyen a hallása? Római kaotikus. Ezt kihagyni, mert ósdi. Na, folytassuk a jegyzeteim bemásolását.)
– Milch
– Saure Sahne
– Hähnchenbrustfilet
– Zwiebeln
– Rapsöl
(Basszus, ez a bevásárlócetli!  Bár, ez is csak egy lelet.)
Ezek folyton csak áskálódnak.
A hídon az „ideiglenes” balesetveszélyes fémlapot megemlítsem, ami most már lassan három éve úgy van, hóban, jégben, esőben, vagy maradjak szigorúan a tárgynál?
2,5 milliárd, vagy mennyi is lesz a vége. Már nem emlékszem az összegre az EU Széchenyi-terves táblán. Biztosan több, de önök ott Kalocsán jobban tudják. (Szarkasztikus megjegyzés, tudom, hogy nem tudják. Ha kevés lenne a szöveg, tegyünk be képet, pl. azt, amikor a felállványozott nagytemplomra 8 vagy 9 éve rámontíroztam egy nagy sárga kínai molinót, hogy „Itt hamarosan kínai diszkont nyílik”! Nagyot ment anno az interneten, volt, aki megesküdött, hogy a saját szemével látta!)
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed vel purus eu mauris pulvinar sodales. Proin ullamcorper eros sit amet enim tristique, eu sodales elit pretium. Suspendisse potenti. Sed sed molestie nisi. Donec nec eros at sapien condimentum accumsan sit amet at est. Etiam sit amet volutpat purus. Etiam id ornare orci. Suspendisse commodo vulputate augue, ut dictum leo finibus vitae...
Ez a brigád Kalocsán csodát tett: csoda, hogy még nem gázoltak halálra senkit. Mondjuk az eredeti Bábel tornya se lett kész soha. Nem is tudni már, mit értettek alatta. Intő jel lehetett volna a kalocsaiaknak (nomen est omen), bár itt a tornyok már épp készen vannak. Viszont továbbra sem értjük meg egymást.
Az a baj, hogy az internetes verzióban ezt valahogy el kell majd magyarázni a sokezer nem kalocsai olvasónak, hogy évtizede már mit kell tűrnie a városnak egy-két pénzéhes és/vagy küldetéstudatos potentát hagymázas álmai miatt. De egyszer csak felébrednek! Egymás után. Vagy mellett. (Pletykákat kihagyni, mert megint besértődnek, és istenkáromlásért beperelnek. Mert ilyenek jönnek most már. Sose veszik a lapot. Vagy ha mégis, akkor majd mint a Mészáros Lölő, kiadóstul.)
Na, valami ilyen kétértelmű szóviccel lezárni, ahogy szoktam. Sapienti sat.



(A mellékelt kép 2015 nyarán készült, de készülhetett volna tegnap is. Bár azóta kicsit jobban szétszedték a teret, teherautó pl. már nem tudna oda bemenni. A címhez még annyi magyarázat, hogy a főépítészt, az egész kiötl-jét Vörös Mártának hívják. Az érsek neve pedig Bábel Balázs, mint az közismert.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...

Kossuth Lajos kalapjárat

1. Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja, ki számít manapság forró tavaszra? Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát? Ezért egy költő se venne elő pennát, de róla még csak laptopján se csetel, ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel. Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök, Family Frost jön vagy maga az ördög? 2. Távolból felzeng tán valami dallam, túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam. Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája, szöges deszkát teszek ablakom alája, a kerítésbe árad minden feszültségem, ezek le ne tapossák gyér veteményem! De orrom megérzi, amit a szem se lát, hamubasült Fornetti csábító illatát. 3. A kapuba kiállok, szemem se rebben, a polgármester talpig népképviseletben jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan izgatott emberek közelednek ottan. „Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor? Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!” Az asszony is eldobta nyitókapáját, sóhajtva simított nejlonotthonkáján. 4. És jött a férfi, ki soha el nem fárad: „Hé paraszt, mondd, mes...

O, Fortuna

 A Nap éppen delelőn s nyár közepe lévén egyetlen sugara sem hatolt be a Fortuna Büfébe, nem minha egyébként a teliüveg portálokon bármikor, bármilyen szögben is könnyen átjutott volna. A félkör alakú épület mérnöke nem így tervezte, a déli tájolással pont azt szerette volna elérni, amit a felragasztott Coca-Colás matricák és az évek alatt az üvegre rakódott kosz sikeresen megakadályozott. A helyiségben a tucatnyi asztal felett így olyan homály uralkodott, mintha még mindig lehetne odabenn dohányozni és tele lenne füstölve. Persze ki is füstölte volna, a kocsmában egyetlen vendég tartózkodott, aki a zenegépre támaszkodva állt a sarokban, lábánál egy Szöul ’88 feliratú löttyedt sporttáskával és ugyanazt az egyetlen számot hallgatta a monitornak támaszkodva újra és újra, szájával némán követve a szöveget, az instrumentális részeknél mozdult meg olykor kicsit a csípője. Csak ha elfogyott az érméje, járult a pulthoz és kért újabb néhány ötvenkoronást meg egy deci rumot. – Ilyen italt...