. (Hommage à Tabi László)
Magyarország másodmagával megpályázta a 2017-es a FINA által szervezett vizes világbajnokság megrendezését. Már nem is emlékszem, melyik város, azt hiszem, Mexikó volt az Budapest mellett, amelyik szívesen látta volna a sporteseményt a medencéiben, de az előzetesen becsült, mintegy 20 milliárd forintra rúgó költségvetés láttán meghátrált, így Magyarország kapta a rendezés jogát. Nem is érdemes megjegyezni a másik pályázó nevét, ha nincs 22 milliárd forintjuk egy ilyen fontos eseményre!
Milyen ország az, amelyik ne tudna mainapság 24 milliárd forintot kiszorítani e magasztos célra, mint az egészségügy (mert ez az!), pláne, ha tudja, hogy az a 28 milliárd hamar meg is térül. 30-35 milliárd forintot ma csak az olyan álomgyilkosok sajnálnak egy olyan rendezvényre, amire az egész világ figyel, akik az olimpiát is elleneznék. Na, de kérdem én, hol van egy olimpia egy ilyen esemény alig 40 milliárdos költségéhez képest?
És azt is vegyük figyelembe, hogy ebből a 45 milliárdból a fél város infrastruktúrája megújul! Azzal már egy kisiskolás is tisztában van, hogy egy 50 milliárdos rendezvényt nem lehet akármilyen körülmények között lebonyolítani. Az uszodák és fürdők renoválása és bővítése már eleve felemészt 55 milliárdot, az ugrótorony sem kerülhet kevesebbe, mint 2 milliárd, így aztán ha véletlenül 60 milliárd forintot kellene kiadni, valahogy azt is valahogy kiszorítjuk. Nem nevezhetünk drágának egy 62,5 milliárdos beruházást, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a Margit-szigeten új sétányokra és parkokra és irodaházakra is szükség van, ha nem akar az ember a világ szeme előtt szégyenkezni.
A kákán is csomót keresők mondhatják, hogy kár 65 milliárdot elszórni olyan épületekre, amelyek csak két hétig szolgálják ki funkciójukat, majd vissza lesznek bontva, de ezek az emberek nem veszik észre, hogy azt a 68 milliárdot így is úgy is ki kellett volna adni valami másra, iskolákra, kórházakra például. Ha ki is dobunk rájuk 70 milliárdot, azok az emberek aztán a végén ugyanúgy meghalnak, nem? Na, ugye.
Egy 72 milliárdos rendezvénynél az ember ne kicsinyeskedjen. A sportágak szövetségeinek is kell adni valamennyit a felkészülésre, abból a 75 milliárdból azért jusson a sportolókra is, nehogy a házigazda versenyzői szégyenben maradjanak! Vizes sportokban egyébként is többnyire a világ élvonalában tanyázunk, úszóink, vízilabdázóink nevét minden sportszerető ember ismeri világszerte. Ne sajnáljunk tőlük 80 milliárdot, hogy hazai vizeken bizonyíthassanak ismét a nézők előtt!
Apropó, nézők. A jegyeladásból is bejön néhány millió forint, így az a 82 milliárd tulajdonképpen egy pimf összeg, akármit is írogat a sajtó. Vannak olyan sorosbérenc lapok, amik szinte kéjesen lubickolnak ebben a 85 milliárdban, részletekre bontva, hogy szerintük milyen felesleges és túlárazott beruházásokat csapna hozzá a kormány a VB 87 milliárdos számlájához. Ahogy azon is gúnyolódnak, hogy nem a látványtervek szerint épült meg a Dagály sportuszoda! Ki hallott már olyat, hogy bármit is a látványtervek alapján építenének? Komoly tervezőmérnökök dolgoztak egy ilyen projekten, nem grafikusok!
Tegyék a szívükre a kezüket, tudják, mi pénz 90 milliárd forint? Alig tucatnyi stadion ára! És ebből a 95 milliárd forintból az új balatonfüredi mélygarázs is szinte teljesen felépül!
Egy 100 milliárd forintos rendezvény reklámértéke megfizethetetlen! A köztévé becslései alapján, ha a közvetítéseknél 6 milliárd tévénézővel számolunk, ez a 110 milliárd alig kicsivel több, mint 18 forint nézőnként! Másképp lebontva csak 7,5 milliárd naponta! Egy kéthetes rendezvényre ne sajnáljunk már 120 milliárd forintot!
És akkor az államkassza hasznáról nem is beszéltünk, mert ez a 127 milliárd bruttó, áfás ár, szóval az a 130 milliárdos összeg egyáltalán nem túlzó, mert ma bizony kicsit többe kerül egy vizes VB.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése