Mostanában Columbo-t nézek esténként, németül. Mivel még nem tudok ezen a nyelven, a történeten kívül másra is tudok fókuszálni. Feltűnt, milyen mázlista ez a karakter, mindig pont a gyilkossal kezd el elsőként beszélgetni. (Poirot ugyanez belgában: elég, ha felszáll egy expresszre, és szembejön a munka.) Így én is tudnék nyomozni. A tehetség, a szorgalom és a kitartó munka édeskevés, ha nincs hozzá szerencse. Ami tulajdonképpen nem más, mint indokolatlan és indokolhatatlan, meg nem érdemelt előny. Az emberek ezért szeretik.
Pedig Fortuna istennő egyrészt vak, másrészt, mint Zeusz alakváltó, továbbá legtöbbször igencsak szűkmarkú. Voltak idők, amikor már az is szerencsének számított, hogy nem kaptad el a flekktífuszt, és a háború végéig lapátolhattál egy munkatáborban. Vagy ha nem kaptak el a határon. De szerencsére konszolidálódott a helyzet, alig kicsivel később már az számított szerencsésnek, aki Wartburgot nyert a nyereménybetétkönyvvel.
Nevessenek ki, én nem kísértem külön a szerencsét, úgy hiszem, mindenkinek bizonyos mennyiség van kiporciózva egy életre, nem pazarlom el olyan lényegtelen dolgokra, mint a pénz. A postán is, ha Szerencsekket akartak rámtukmálni, kitértem, mondván: elég szerencse, hogy egyáltalán be tudom fizetni. Különben sincs szánalmasabb egy sorsjegyárusnál, ha nála van a főnyereményt érő szelvény, miért ücsörög ott minimálbérért? Félre a tréfát: beérem azzal, ha a család és az egészség terén kedvező a csillagok állása, a munkát majdcsak elvégzem valahogy, s lesz gyarapodás. Gondoltam én.
Viszont ahol kevésbé lehet tehetséggel, szorgalommal és kitartó munkával érvényesülni, ott jobban felértékelődik Fortuna szerepe. Olvasom, a Szerencsejáték ZRT-nek tavaly rekordbevétele volt, különösen sportfogadásból. Fogadok, hogy megpróbálnak párhuzamot vonni az előző két mondatom között. Ne tegyék, mert „aki fogad, az veszít. Én pedig nyerni szeretek!” – ahogy Charlie Firpo megfogalmazta. Mások is így lehetnek ezzel, mert vannak, akik talmi tévéműsorokba jelentkeznek, ahol legtöbbször elég a sima jelenlét, vannak, akik sorsjegyeket kapirgálnak, és akik régen a játéktermekben a három gyümölcs szerelmesei voltak, azok ma „tippmixülnek”.
Addig-addig próbálgatjuk a szerencsénket, amíg szenvedéllyé nem válik.
Van, aki nem joghurtos címkéket, hanem trafikkoncessziót gyűjtöget, azt mondják, azzal is lehet nyerni. Sőt, hallottam olyanról, aki kaszinótenderen győzött, egyiken a másik után! Na, az aztán a meta-szerencse! Pedig a játékgép-üzemeltetők mekkorát buktak rajta, nemzetgazdasági okokból! Szóval szerencsének nevezhetjük azt is, ha nem államosítják vagy lehetetlenítik el a cégedet.
Aki egyszer megfogta már az Isten lábát, azt állítja, stoplis cipő van rajta. Csak egy kis TAO-hozzájárulás kell, és tiéd a szerencse, nem a bátraké. Persze, azért ahhoz is kell egy kis bátorság, hogy magától elinduljon valaki egy földbérlet-pályázaton. Vagy vadászház-építésbe fogjon önerő nélkül, bízva abban, hogy elnyeri a nemzethy színű masnival átkötött uniós támogatást. Aztán az is kész szerencse, hogy pont ki tud szaladni hátul a konyhán keresztül, elkerülve a sajtót. Neveket nem Mondok.
Ha visszakeresik a Néplap idei első számában az újévi fogadásaimat, azokból hármat-négyet már megnyertem, pedig még nem telt el épp csak egy hónap. De nem lehet mindig mázlim, a szerencse forgandó, mint azt Kalocsa is megtapasztalhatta. Lám, az előző városvezetés milyen mázlista volt, a mostani meg csak szerencsétlenkedik!
Szerencse nélkül fabatkát sem ér a munka! Emlékszem a Gázszerelő nyilatkozataira, hogy régebben ő napi 20 órát dolgozott, de arra is, hogy a Jóistennek, a Miniszterelnök Úrnak és a szerencsének köszönheti azt, amije van. Szóval az első kettő önmagában nem elég, „ha nincs a mázli faktor, akkor az egészre keresztet vethetünk”, ahogy arra a másik Firpo testvér is rájött, miközben kék szemre gyűjtöttek a papinak.
És mekkora szerencsénk lesz, ha megháromszorozódik az áram ára! Megéri majd Paks kettőt felépíteni. De ha még nagyobb szerencsénk lesz, akkor megkapjuk az olimpia rendezési jogát!
Legyen szerencsénk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése