Ugrás a fő tartalomra

Agymosás

Hétfőn délelőtt, mint oly gyakran, az Erste csatornán a Gefragt – Gejagt című tévés vetélkedőt néztem, elsősorban nyelvgyakorlási céllal. Kérdezz-felelek típusú, nem műveltségi, inkább általános ismereteket igénylő, kieséses rendszerű műsor, nem túl nagy nyereményekkel. Ilyeneket tudtam meg belőle, hogy a kávézaccal jól lehet besárgult vázát tisztítani. Egyszer csak felkaptam a fejem, mert magyar szót hallottam, igaz, nagyon törték: Wenn Viktor Orbán sagt "Szeretettel üdvözöljük!" dann meint er ... ? Ez volt a kérdés 200 Euróért. Nocsak, nézzük a válaszokat!
(A) Herzlich Willkommen! 
(B) Wir schaffen das! 
oder:
(C) Flüchtlingen raus! 
Akik latinosok voltak, azoknak lefordítom:
Amikor Orbán Viktor azt mondja „Szeretettel üdvözöljük”, mit ért alatta? 
(A) Szeretettel üdvözöljük! 
(B) Megcsináltuk! 
(C) Menekültek, kifelé!
Bevallom, nem tudtam a helyes választ. Fogalmam sincs, mit érthet alatta, elvégre ne azt figyeljük, amit mond, hanem amit tesz. Most például meghosszabbította a menekültek miatti „szükségállapotot”, újabb réteg kerítést húzna, továbbá törvényt hoz, hogy a menekülteket kérelmeik elbírálásáig idegenrendészeti őrizetbe vegyék. (Bocs, de ő szokott egyes szám első személyben beszélni.) Mindenesetre nagy utat tett meg az első vaktérképek osztogatásától a buszos utaztatáson keresztül, a bicskei vonateltérítésen át idáig. 
Persze ezt meg is kellett alapozni, az M1 Híradója készségesen közölte: „Rekordszámú bevándorló akart Magyarországra jönni pénteken”. (Lsd. mellékelt ábra!)


Ijesztőnek tűnik az a hatalmas oszlop a jobb szélen, bár ha figyelmesen megnézzük a grafikont, a sávozás 100-asával van, tehát az az oszlop nem kicsit túloz. A 192 még a második vonalig sem ér el, a 235 viszont túl van az ötödiken!
Különösen nagynak tűnnek ezek a számok, ha nem vagyunk restek és idekattintunk a forrásban megjelölt rendőrségi weboldalra, ahol naprakészen és lebontva láthatjuk, hogy pl. pénteken 7 migránst fogtak el, 33-szor kevesebbet, mint amennyi a tévében volt látható. A legtöbb elfogás február 3-án történt, szám szerint 24! Összesen nincs a hónapban 235.
Megértem én a propagandistákat, nagyon nehéz a kerítés nyújtotta biztonság hangsúlyozása mellett folyamatosan fenntartani a rettegést. És jól teszik, ha elzárják az elfogottakat a külvilágtól, mert véletlenül úgy járnak, mint mi itt, Németországban, hogy folyton összefutunk velük a buszon, a boltban, a döneresnél, és a gyerekeik egy iskolába járnak a miénkkel. Még a végén megismernék őket, a sorsukat! A tapasztalat gyakran megcáfolja az előítéleteket, elég, ha annyit mondok, hogy a lányom osztályában a legkövérebb tanuló etióp? Nincs más bűnük, hogy élni szeretnének, nem csak túlélni.
Nem szeretném megmondani, mit gondoljanak, csak szeretném felhívni a figyelmet bizonyos ellentmondásokra. Óvatosan a gyűlölködéssel, mert ha nincs menekült, akkor kénytelen más célpontot keresni magának az, aki ordítva ül a lovon. A fenti csak egyetlen példa, ami szembejött, még tudnék mondani más témában is hasonlókat, majd fogok is, amíg ilyen alattomos és veszélyes gondolatmérgezés folyik. A gondolatokból pedig előbb-utóbb tett lesz.
Üssük el egy tréfával. A székely először engedi ki a mezőre a fiát egyedül kaszálni.
– Aztán fiam vigyázz, el ne vágd a nyelved!
Kimegy a gyerek, kaszál, kaszál, míg ki nem ér a föld végére. A fordulónál megélezi a szerszámot, közben gondolkodik. Ugyan, miért figyelmeztette az apja? Hogy a csudába vághatná el kaszával a nyelvét? Kaszál tovább, de nem hagyja nyugodni a gondolat. A kaszakő olyan alakú, mint a nyelv! Vágja tovább a füvet, vágja, megint a fordulóhoz ér, előveszi újra a kaszakövet. Áh, most nem ezzel élezem meg, inkább megpróbálom a nyelvemmel!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Optimista forgatókönyv

Van egy optimista forgatókönyvem. 2026-ra Magyar Péter tégláról téglára építkezve megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. Még mielőtt Magyar átvenné Sulyok Tamástól a megbízólevelét, Szörényi Levente Rodostóba költözik és képzeletbeli nagynénjének játszik tárogatón kesergőket. A Tiborcz család Malagára disszidál, a Matolcsyak, Garancsik, Habonyok szaudi rokonoknál húzzák meg magukat, magukkal víve az aranytartalékot, perzsaszőnyegeket és a Szépművészeti Múzeum műkincseit. Orbán Viktor egy Putyintól kapott dácsába vonul valahol a Fekete-tenger partján a pénztárosával és levelezésbe kezd. Szijjártó egy adidas melegítőben egy nemkormánygéppel Moszkvába repül, hátrahagyva feleségét és Balázst. A KESMA átáll, az M1 Híradót átnevezik MP1 Híradóra. Gyurcsány Ferenc ellenzéki újságírónak áll és leleplezi saját magát. Feláll a kétharmados Tisza-parlament és a Magyar-kormány. A rajtuk kívül egyedüliként második Fidesz képviselői tüntetően távolmaradnak és soha többé nem vesznek részt az orsz...

Kossuth Lajos kalapjárat

1. Nem ég napmelegtől, le ki nem szarja, ki számít manapság forró tavaszra? Ha körűlnéz az ember, itt ugyan mit lát? Ezért egy költő se venne elő pennát, de róla még csak laptopján se csetel, ez ma a magyar táj, beszáradt ecsettel. Lehet kedd is talán, sőt akár csütörtök, Family Frost jön vagy maga az ördög? 2. Távolból felzeng tán valami dallam, túl messzi még ahhoz, hogy idehalljam. Ezek migránsok lesznek, nyakamat rája, szöges deszkát teszek ablakom alája, a kerítésbe árad minden feszültségem, ezek le ne tapossák gyér veteményem! De orrom megérzi, amit a szem se lát, hamubasült Fornetti csábító illatát. 3. A kapuba kiállok, szemem se rebben, a polgármester talpig népképviseletben jön s zászlókkal teli vagy félig rakottan izgatott emberek közelednek ottan. „Ehun Platós Péter! Nem szóltam még százszor? Kapcsold ki már ember, azt a villanypásztort!” Az asszony is eldobta nyitókapáját, sóhajtva simított nejlonotthonkáján. 4. És jött a férfi, ki soha el nem fárad: „Hé paraszt, mondd, mes...

O, Fortuna

 A Nap éppen delelőn s nyár közepe lévén egyetlen sugara sem hatolt be a Fortuna Büfébe, nem minha egyébként a teliüveg portálokon bármikor, bármilyen szögben is könnyen átjutott volna. A félkör alakú épület mérnöke nem így tervezte, a déli tájolással pont azt szerette volna elérni, amit a felragasztott Coca-Colás matricák és az évek alatt az üvegre rakódott kosz sikeresen megakadályozott. A helyiségben a tucatnyi asztal felett így olyan homály uralkodott, mintha még mindig lehetne odabenn dohányozni és tele lenne füstölve. Persze ki is füstölte volna, a kocsmában egyetlen vendég tartózkodott, aki a zenegépre támaszkodva állt a sarokban, lábánál egy Szöul ’88 feliratú löttyedt sporttáskával és ugyanazt az egyetlen számot hallgatta a monitornak támaszkodva újra és újra, szájával némán követve a szöveget, az instrumentális részeknél mozdult meg olykor kicsit a csípője. Csak ha elfogyott az érméje, járult a pulthoz és kért újabb néhány ötvenkoronást meg egy deci rumot. – Ilyen italt...