Régenmindenjobbvót. Csak egy példát mondok: az állatkert. A minap, egy délután jártunk a nürnbergiben, az van a legközelebb, kicsit kikapcsolódni, nézelődni. Mit láttunk? Szinte semmit. Hatalmas parkban hatalmas, eredeti élőhelyhez hasonló kifutókban állítólag állatok. Az ember a nyüzsgő tömegben odamegy a kerítéshez, megkeresi a tájékoztató táblát, és elolvassa, mit kellene látnia. A sok látogatónak egyetlen előnye: több szem, többet lát. Ahol egy izgatott tumultus mutogat egy irányba, ott lehet, hogy lapul valami. Látod, ott, a fa mögött azt a sziklát? A tövében az a fehér folt! Ott alszik a jegesmedve! És így tovább. Harminc-negyven éve, gyerekkoromban még szépen ki voltak állítva a jószágok a ketrecbe, körül lehetett járni és bosszantani őket. Semmire nem mentek a rejtőszíneikkel! Emlékszem, Pécsen egy kútszerű veremben tartották a medvét. Ott próbált volna meg elbújni a kíváncsi tekintetek elől! Szóval, ha én valaha állatkertet csinálok, a zebra narancssárga beton kifutóban lesz,...